Értékőrzők nyomában, a Gyimesekben

Megosztás

A Lakiteleki Népfőiskola hívására utaztunk Erdélybe, hogy segítsük azt a vállalkozást, amely a külhoni magyarság jelenleg is élő szellemi és tárgyi örökségét hivatott felkutatni és dokumentálni. Nevezhetnénk néprajzi gyűjtőútnak, hiszen  felkerestük azokat a helyi lakosokat, akik tudásukkal, tevékenységükkel, közösségben betöltött szerepükkel letéteményesei azoknak a kincseknek, amik csak az ő vidékükön élnek. 2016. szeptembere és 2017. októbere között három alkalommal jártunk a Gyimesekben. A kécskei csapat két területen kérdőívezett, hogy feltérképezze a Gyimes Kollégium programjának keretében a legfiatalabb és legtávolabbi magyarlakta területének értékeit.

A Gyimes-völgye mintegy 25-30 km hosszúságban nyújtózkodik el, a Tatros folyó felső vízgyűjtő területét foglalja magába ez a vidék.  Két oldalt lakott völgyek húzódnak fel a hegyek közé, amelyeknek több mint 15.000 lakója római katolikus vallású gyimesi csángó, a székelység egyik sajátos etnikai csoportja.
Három község jött itt létre, az első Gyimesfelsőlok, a második Gyimesközéplok, valamint az ezer éves határ mentén fekvő Gyimesbükk, amely egyházi és közigazgatási szempontból is a legrégebbi település. A települések korát tekintve a legfiatalabb község Gyimesfelsőlok.


Egyik csoportunk Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségben dolgozott, míg a másik csoport testvértelepülésünkön, Gyimesfelsőlokon tevékenykedett.
Első alkalommal - helyi segítőink támogatásával - felkerestük azokat a személyeket, akik településükön belül egy-egy terület, mesterség ismerői, művelői. Idén áprilisban a mélyinterjúkra került sor, az első beszélgetések tapasztalatai alapján általunk választott személyekkel.  Hogy kik lesznek, akikkel majd interjúzunk, rajtunk múlt, de nem volt egyszerű döntés, hiszen mindenkiért fájt a szívünk, aki nem kerülhetett be az idő behatároltsága miatt a második körbe. Izgalmas feladat volt a beszélgetések megtervezése, s maga a kivitelezés is, az, hogy hogyan lehet úgy kérdezni, irányítva a beszélgetést, hogy egyre pontosabb képet kapjunk.  Másodszor már ismerősként mentünk, tudtuk, hová tartunk, megismertük a patakákat, utcákat. A Hidegségben ugyanis patakák vannak.  Gyönyörű, vadregényes helyek, a patakokon átívelő keskeny pallókkal, itt-ott roskatag hidakkal, szépséges tájjal, kerítésekkel határolt hegyoldalakkal, hatalmas csűrökkel, kékre meszelt ablakkeretezéssel, s olyan nyugalommal, amihez foghatót még nem éreztünk.

Beszélgettünk kováccsal, ezermesterrel, táncos táncoktatóval, viseletkészítővel, szövőasszonnyal, bundahímzővel, hímzőasszonnyal, ezermesterrel, fafaragóval, turizmussal foglalkozó vállalkozóval, gardonykészítővel, kenőasszonnyal, tanárral, népdalénekessel, kórusvezetővel, polgármesterrel, gazdálkodóval, könyvtárossal, nyugalmazott iskolaigazgató helytörténésszel.  Minden interjú kinyitott egy kaput, egy sorsot, egy világot. Megtudtuk, mi hogyan készül, s azt is miért úgy, ahogy. Megismertük és kóstoltuk a helyi ételeket, részt vettünk kenyérsütésen, a krumpli hámozásától a begyúráson át, a kemence begyújtásán keresztül a bevetésig és a kisült kenyér kóstolásáig. Bepillanthattunk egy személy élettörténetén keresztül a csángósorsba. Láttuk a szövőszék összerakásától kezdve a szövés előkészületeit és magát a szövést. Láttuk, hogyan készülnek a líceum diákjainak kicsengetésére a ballagó tarisznyák botjai.
A második utunkon áprilisi tavaszban a télben jártunk: havazott.  Mire a könyvbe szánt beszámolók elkészültek, addigra nyár lett, s a várakozás ideje köszöntött ránk, hogy október 7-én sor kerülhessen arra, hogy az elkészült könyv mindazok kezébe eljusson, akik részt vettek az elkészítésében.  Gyimesfelsőlokon a Szent Erzsébet Líceum adott otthont a kiállításnak és a könyvbemutatónak, ahol minden kutatócsoport 2X5 percben mutatta be a tapasztalatairól készített PPT-ket. Hallhattunk verseket, népdalokat a 70 tagú férfikórus tagjainak tolmácsolásában, láttunk gyimesi táncokat. Ahogy ezt írom, megelevenednek a képek, az emlékek. Lezárult egy munka, egy munka, amiben részt vettünk, s magukkal hoztunk valamit, amitől többek, gazdagabbak lettünk.
Hogy a Kécskeiek is részesei lehessenek ennek a fantasztikus élménynek, kérjük Önöket nézzék meg a Gyimesekben készült fotókiállítást az Arany János Művelődési Központban október 23-31. között.

A kécskeiek: Balla Ádám, Balla Sándor, Csernusné Balla Zsuzsanna, Csontos Tamás, Csüllög Edina, Kondor Nóra, Matúz Lóránt, Sánta László, Seres Sába, Szabóné Balla Katalin, Vetési Lászlóné

írta: Csernusné Balla Zsuzsanna