Féltávnál a felkészülés, még három hét a rajtig

Megosztás

Interjú Szabó Istvánnal, a Duna Aszfalt TVSE vezetőedzőjével.

Hol tart a csapat a felkészülésben?

A harmadik hét végén vagyunk, egészen pontosan a 28. edzésen túl (2017.07.21. a szerk.). Ebben benne vannak az edzőmérkőzések is, ha meglesz a ceglédi meccs, akkor érünk a 30. közös edzéshez. A hat hetes felkészülési programunkat tudatosan építettük fel. Nagyon biztató, hogy jelenleg egyetlen izomsérültünk nincs. Nagyon örülök, hogy már Kalmár Feri is száz százalékos edzésmunkát tud végezni. Van még neki kisebb lemaradása, de ő is rendben van.

A felkészülésünkben lényeges dolog, hogy teljes kerettel tudjunk dolgozni, ez eddig még nem valósult meg, bár a héten komoly előrelépések történtek ezen a téren is. Igaz, hogy még nem került pont az átigazolások végére. A bemutatott új igazolásokon kívül még tervezzük egy kapus és egy mezőnyjátékos leigazolását. Sajnálom, hogy Zeljko Belecan állampolgársági ügye nem oldódott meg. Nagyon jó kapust és embert ismertem meg benne. Remélhetőleg a jövőben dolgozhatunk még vele.

A játékosállomány végleges realizálódása után, ami napokon belül megtörténhet, vághatunk bele a taktikai felkészítésbe, hiszen az lenne a szerencsés, ha a mindenkori taktikát a keret játékosaihoz igazíthatnánk. Mostantól lesz számunkra is világosabb, hogy mit szeretnénk játszatni a csapattal, alkalmas lesz-e a feladatra a keret. A jövő héten már így fogunk készülni az edzőtáborban.

Nagy dolog az, hogy a szakmai igazgató engedélyével a következő napokban Eszéken tudunk edzőtáborozni. Ezt nagyon köszönöm a vezetőségnek, hiszen hatalmas lehetőség ez egy NB III-as csapatnak. Ott két komoly edzőmeccset fogunk játszani horvát csapatokkal. Emellett elsősorban a csapatkohéziót szeretnénk erősíteni. Nagy hangsúly lesz az edzések mellett az egyéni és a csoportos beszélgetéseken is.

Az eddigi felkészülési mérkőzéseknek mi a tapasztalata?

A próbajátékosoknak több lehetőséget biztosítottunk, ami alapján közösen döntöttünk arról, hogy maradhatnak-e az érintett labdarúgók a kerettel. A játékunkban mindenképpen szeretnénk megtartani azt, ami eddig jellemző volt a kécskei csapatra, azt a hozzáállást, szenvedélyt, győzni akarást, amit megszerettek a szurkolók. Ez az alap. Az átigazolásaink is ebben a szemléletben történnek. Nyilas Elek és én is azon az elven vagyunk, hogy csak olyan játékosok érkezzenek, akik ebbe az elképzelésbe beleférnek.

A felkészülési meccsek és az edzések kapcsán is meg kell dicsérnem a játékosokat, hiszen igyekeztek maximálisan teljesíteni a pályán a kemény edzések közepette. Sokszor edzés után játszottuk a mérkőzéseket.  Eddig másodlagosak voltak ezek a mérkőzések, most már változni fog a helyzet, hiszen a kezdőcsapatra legnagyobb eséllyel pályázók 60-70 perceket fognak játszani. Persze még sok minden változhat, három hét még sok idő, minden játékos másként frissül. Szerencsére nagyon jó stábunk van. Maczkó Gábor rengeteget foglalkozik ezen a területen is a játékosokkal. Nagy hangsúlyt fektetünk a rehabilitációra, komoly lehetőség birtokában vagyunk a krioterápiával.

Mi a véleménye előzetesen az NB III középcsoportjáról?

Úgy gondolom, hogy a legerősebb csoportba kerültünk. Már két olyan csapattal is játszottunk edzőmérkőzést (SZEOL, Dabas), akik ebbe a mezőnybe tartoznak és komoly erősítést valósítottak meg. A Szeged gyakorlatilag a teljes NB II-es csapatát meghagyta, a Dabas pedig a Szigetszentmiklós széthullásából profitált. Azt látjuk, hogy ezzel a két csapattal is komolyan kell számolni. nekünk is fel kell nőni a feladathoz. Majd az első fordulók mutatják meg azt, hogy a mi csapatunk nagyjából hová várható.  Azért is gondolom úgy, hogy ez a legerősebb csoport, mert tavaly Dávid fiam a Hódmezővásárhely csapatában is játszott, így volt szerencsém több mérkőzést megtekinteni a bajnokságból. Nagyon nagy bajnokesélyes a Pécs, tavaly is dobogón végzett a Dunaújváros, ott van a két akadémiai csapat és a Paks II is. A Honvéd II-őt is jól ismerem, hiszen a legkisebb fiam ott focizik, visszajátszóként a nagy csapatból. Meggyőződésem, hogy öt-hat csapat azonos szinten van. Közöttük fog majd dönteni az edzettség, a szakmai munka, a játékkvalitás. A nyugati csoportban három-négy, a keletiben pedig két-három ilyen erősségű csapat van. Ez persze nem előre magyarázkodás, hamarosan mindenre fény derül, s akkor már látni fogjuk a reális célkitűzéseinket is.

Hogyan érzi magát egy hónapja tiszakécskei edzőként?

Nagyon jól érzem magam, nagyon motivált vagyok, minden nap jó szívvel jövünk a kollégákkal ebbe a csodálatos környezetbe. A vezetőségtől a kiszolgáló személyzetig mindenki maximálisan segíti a munkánkat. Ez egy team munka, mindenki oda teszi magát, s remélem, hogy a játékosokkal ennek megfelelően tudunk majd alkotni.

 

szöveg, fotók: Sánta László(sel)