Ezt a szakmát vagy maximális odaadással a vendégek iránt végezze valaki vagy sehogy – fogalmazta meg Fazekas István a közkedvelt tiszakécskei vendéglátós. A szakembert a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara ünnepségén, április 3-án Lajosmizsén díjazták munkájának elismeréseként. Ennek apropóján beszélgettünk a díjazottal a Tisza-parti Fazekas Vendéglőben.

A tiszakécskei vendéglátás mára gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne a Fazekas vendéglátóegységek nélkül. De hogyan jutott el eddig Fazekas István? Mesélne a kezdetekről?

1968-ban kerültem fel Budapestre, ahol a Gundel és a Royal éttermekben ismerkedtem meg a szakma fortélyaival. Egészen pontosan a SZÖVOSZ Vendéglátóipari Szakképző Iskolában végeztem. Már idő előtt megkaptam az oklevelet, mivel országos és nemzetközi versenyeken vettem részt szép eredményekkel. Ennek okán az akkori belügyminiszter javaslatára kaptam meg a kitűnő minősítéssel ellátott szakács oklevelemet. Eközben a Huba utcai Vendéglátó Ipari Technikumban is megszereztem a végzettséget. A szakma ifjú mestere lettem.

Ezt követően kikerültem egy távol-keleti vendéglátó ipari szakmai útra, többek között Mongóliában és a Szovjetunióban is szállodákban fejleszthettem ismereteimet. Mongóliában az én közreműködéssel alakult meg egy vendéglátó ipari mesterbizottság. Ott is mesterlevéllel ismerték el tevékenységemet. Ezután három évvel Budapesten is mesterlevelet kaptam.

A főváros után Szolnokon dolgoztam, az ottani ÁFÉSZ-nál, ahol ellenőrként és más vendéglátó ipari területeken tevékenykedtem. A szolnoki ÁFÉSZ nyitott egy nagy éttermet, ami abban a korszakban a város legelismertebb vendéglátóhelyeként működött. Nagyon büszke vagyok rá, hogy én irányíthattam itt a vendéglátást.

Hogyan került Tiszakécskére?

Véletlenszerűen. Egyszer éppen Tiszajenőn voltam kint ellenőri feladataim során, amikor is fülembe jutott, hogy a tiszakécskei termálfürdőbe keresnek vezetőt. Úgy gondoltam, hogy én is megpróbálom, így utolsó jelentkezőként részt vettem a meghallgatáson. Ez a hatvanas évek legvégén történt, amikor a fürdő még a Solohov TSZ fennhatósága alá tartozott. Nagy örömömre felvettek, így a rá következő esztendőkben én rendezhettem be a fürdő létesítményét, kiszolgáló egységeit.

Hozzáteszem már ezt megelőzően is többször jártam Tiszakécskén rokonoknál, mivel szüleim apai ágon kécskei származásúak voltak.

Mikor hozta létre a Tisza-parti éttermet?

Ez a vendéglátóhely, ahol most is ülünk először a termálfürdőhöz tartozott. Az idő múlásával úgy éreztem, hogy önállóan is vezethetnék egy éttermet, s mivel a szerződéses rendszer erre lehetőséget kínált, éltem vele. Akkor még nem Tisza-parti Fazekas Vendéglő volt a neve, hanem a Jó Üdülést Vendéglő elnevezést viselte. 1972-ben került az irányításom alá, majd három év múlva szerződéses feltételek mellett (teljesen szabadkézzel) vezethettem. A forgalomnak köszönhetően pár éven belül át kellett építeni. A rendszerváltáskor éltünk opciós jogunkkal és megvásároltuk az éttermet.

A Szolnoki úti étterem mikor nyílt meg?

Családommal Tiszakécskére költöztünk, a Szolnoki úti telken építettünk házat, aminek részeként egy éttermet is kialakítottunk. Erre 1992-ben került sor.

A tiszabögi rendezvényház esetében hogyan történt mindez?

A TSZ megszűnésével a szóban forgó ingatlan megvételére is lehetett pályázni. Sikerült megvásárolnunk. Időrendben ez történt meg legkésőbb, már az ezredforduló tájékán.

Melyek a legszebb emlékei tiszakécskei vendéglátósként? Mire a legbüszkébb?

Nem sokkal azután, hogy Tiszakécskén kezdtem dolgozni, az akkori köztársasági elnök Losonczi Pál fogalmazott meg szívből jövő dicséretet, mind a körülményeket, mind a főztünket illetően. Jóval később a zászlóátadás tiszakécskei ünnepségének vendéglátását biztosítottuk, amikor is Orbán Viktor miniszterelnök méltatta teljesítményünket.

Természetesen díjaimra elismeréseimre is büszke vagyok. Több szakácsversenyt megnyertem, melynek díjai, kupái is tanúskodnak múltbéli eredményeimről. 2012-ben szintén a megyei iparkamaránál az Év Vendéglátóhelye címet kaptuk meg.

A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától kapott, legújabb elismeréséről mit érdemes tudni?

A szervezet folyamatosan figyelemmel kíséri a kamarai tagok munkáját és értékeli a teljesítményeket. A szakmai bizottság ebben az évben engem tartott méltónak arra, hogy megkapjam az Ipar Kiváló Mestere díjat. Eddig erre az elismerésre vagyok a legbüszkébb.

Hogyan látja a Fazekas vendéglátóegységek jövőjét?

Úgy látom, hogy a család idővel tovább viszi azt, amit felépítettünk. Idősebbik lányom két diplomája mellett szerezte meg a szakács mestervizsgát, vejem vendéglátó ipari menedzseri képesítéssel és felszolgáló mestervizsgával rendelkezik. Kisebbik lányom jelenleg egyetemre jár. Terveink vannak, remélem az egészségem is engedni fogja a megvalósításukat. Szeretnénk a jövőben a tiszabögi rendezvényházat egy vagy két csillagos szállodává fejleszteni, ami talán, mint hiánypótlás segítene a város idegenforgalmának. Nagy öröm az, hogy Tiszakécske már egy négy csillagos hotellel is rendelkezik, de mi azoknak a vendégeknek szeretnénk alternatívát nyújtani, akik a potenciális vevőkör egy másik csoportjához tartoznak.

Május hónapban mit ajánlana elsősorban a Fazekas vendéglőkbe érkezőknek?

A Tisza partján mi hagyományosan a halételeinkre hívnánk fel a figyelmet. Frissen készült halételeink elsődleges alapja a jó minőségű tiszai hal.

Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik a vendéglátás felé kívánnak orientálódni?

Ha szabad tanácsolnom, akkor azt mondhatom el: Vagy teljes odaadással kezdjenek neki ennek a szakmának vagy sehogy. Tudomásul kell venni, hogy ez éjjel-nappali munka, így ha kell, hajnalban kelünk, hogy a vendég meg tudjon reggelizni, de éjszaka is biztosítani kell számára a tökéletes kiszolgálást. Ha az ember fáradt, akkor is vidáman, üdén kell a vendégek rendelkezésére állni.

szöveg: Sánta László(sel), fotó: Csikós János