A Magyar Kupa 6. fordulójában csapott össze egymással a Duna Aszfalt TVSE és a Nyíregyháza Spartacus FC. A gól gazdag mérkőzésen csapatunk nagyot küzdött, de a rutinosabb nyíregyháziak a végjátékban a maguk javára döntötték el a párharcot.
Csakúgy, mint a múlt szombaton, ezúttal is 3-2-re veszített csapatunk, mégis mennyire más volt ez a mérkőzés. Ezzel a játékkal valószínűleg a dunaújvárosiakat is legyőztük volna. De a sportban nincs ha vagy volna, ott csak a puszta tények vannak. A tények, melyek szerda délután a következők voltak: Két elkerülhető gól a meccs elején, nagyot harcoló tiszakécskei gárda és a vereség ellenére, a lefújás után állva tapsoló hazai közönség. De kanyarodjunk vissza az elejére…
Szabó István a kupamérkőzésre több olyan játékosnak is bizalmat szavazott, akik eddig kevesebb játéklehetőséghez jutottak. Így került a kezdőbe pl. Zámbori Dániel, aki rendkívül magabiztosan, higgadtan látta el a feladatát. A meccset követően sokak egyöntetű véleménye volt az, hogy hátvédünk kellemes meglepetést okozott. Persze a szakvezetés számára nem lehetett meglepetés Zámbori játéka, ők tisztában voltak a labdarúgó képességeivel. A nem sztenderd kezdők közül ki lehet emelni Benkó és Horváth játékát is. Összességében azonban az egész gárda nagyot küzdött. Kár azért a fránya utolsó pillanatokban bekapott gólért, néztünk volna még ebből a meccsből kétszer tizenöt percet. A krónikához hozzátartozik az is, hogy a nyírségiek is több meghatározó játékosukat pihentették.
A szerdai munkanap és a korai kezdés ellenére nagyjából hatszáz tiszakécskei szurkoló látogatott ki a mérkőzésre, sőt még Nyíregyházáról is érkezett öt ember, s közülük az egyik folyamatosan kiabálta:,,Hajrá…(hatásszünet)…Szparika!”
A semleges nézők számára kiváló szerda délutáni élmény lehetett ez az összecsapás. Számunkra, akik a Tiszakécske sikeréért szorítunk, viszont keserédes emlék marad. Keserű, mivel nem sokon múlott, hogy elcsípjük az NB II élmezőnyéhez tartozó ellenfelünket, de édes is, mert a mondat első fele is jelzi azt, hogy erősek vagyunk NB III-asként. Önbizalommal telve térhetünk vissza a bajnokság küzdelmeihez, s a hétvégén, Makón visszatérhetünk a győzelmi ösvényre.
Szurkoljunk továbbra is csapatunknak, hajszoljuk a győzelembe labdarúgóinkat újra meg újra! Abban biztosak lehetünk, hogy sok szép győzedelmes élmény vár még ránk ebben a bajnokságban.
2017.09.20. Tiszakécske, Sportcentrum, Magyar Kupa 6. forduló
600 néző, vezette: Németh Ádám
Duna Aszfalt TVSE – Nyíregyháza Spartacus FC 2 – 3 (1 – 2)
Duna Aszfalt TVSE: Ladányi- Csáki, Dr. Kardos, Zámbori, Benkó, Szabó, Juhász, Kocsis, Annus(Markó), Horváth(Kirchner), Székely(Puskás)
Nyíregyháza Spartacus FC: Megyeri- Máté, Fodor, Kártik(Holdampf), Sinanovic(Papp), Gajdos, Bajzát(Pekár), Kesztyűs, Kónya, Farkas, Gréczi
gól: Juhász, Puskás ill. Gréczi, Gajdos, Papp
A 7. fordulóba jutott: a Nyíregyháza Spartacus FC
A mérkőzést követően mindkét gárda vezetőedzője értékelte a látottakat:
Szabó István (Duna Aszfalt TVSE): Le a kalappal a srácok előtt! Igazi kupameccsen vagyunk túl. Sajnos az első félidő elején a kelleténél idegesebbek voltak játékosaink vagy az ellenfélt tisztelték jobban mint kellene. Talán ha ezt az előnyt nem adjuk meg a Nyíregyházának…Aztán sikerült rátalálnunk saját játékunkra. Csalódott vagyok, úgy estünk ki, hogy sokat tettünk a győzelemért, bátran játszottunk, akciógólokat rúgtunk.
Azért is csalódott vagyok, mert ez már a második meccs, amikor a végén kapunk ki elkerülhető góllal. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a jó ellenfél minden hibát könyörtelenül kihasznált. Nem szeretem ezt a tisztes helytállás dolgot, mi hazai pályán tovább akartunk jutni. Mi voltunk az esélytelenebbek, de bíztam a sikerben. Örülök annak, hogy azok a játékosok, akik ma bizalmat kaptak, éltek a lehetőséggel.
Lucsánszky Tamás (Nyíregyháza Spartacus FC): Kettő nulláig az történt a pályán, amit mi akartunk. Utána viszont a Tiszakécske jobban játszott, ezt el kell ismerni. Ha összességében nézem, akkor azt kell mondjam, hogy a jobban játszó csapat esett ki a kupából. Ettől függetlenül megdicsérném a saját csapatomat is, mert kettő-kettőnél nagyon jól váltottunk és elővettük az erőtartalékokat. A meccsre öt-hat helyen forgattuk meg a csapatot ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem volt az igazi a játékunk. Ezzel persze nem szeretném elvenni a Tiszakécske érdemeit. Ők voltak ma a jobbak.
Továbbra is Hajrá kécske!
szöveg: Sánta László(sel), fotók: Csikós János , Sánta László
