Ha november, akkor döntetlen. Zsinórban ötödik döntetlenjét érte el a TVSE labdarúgócsapata. Hét mérkőzés óta veretlenek focistáink.

Nem tudjuk, hogy példátlan-e ez a döntetlenszéria a megyei bajnokság történetében, de hogy nem átlagos az biztos. Csapatunk ezúttal november 29-én a Kecskeméti LC ellen ikszelt. Kettő- nullás hazai vezetés után hosszabbításban csattant a hírös-városi ostor.

A csapattal szimpatizálók mindenesetre bizakodnak, idén már nem mi vagyunk a ,,vert sereg”, és tavasszal egy kemény alapozás után, hajszálnyit több szerencsével, több hazai mérkőzéssel és több győzelemmel folytatódhat a veretlenségi sorozat.

Hangulatjelentés

A november 29-i meccs időpontjában többen érdeklődtek nálam; hallom-e a ,,zajt”? A bizonyos zajt még a művelődési központ előtt is hallani lehetett, sőt kivehető volt a Hajrá Kécske! rigmus skandálása, némi meccsduda kürtöléssel fűszerezve. Kolléganőmmel összenéztünk, majd jól eső érzéssel elkönyveltük; a régi szép időkben hallottunk utoljára ilyet. (Egyébként munkatársam az NB-s időkben tevékenykedett labdarúgócsapatunk krónikásaként.) Utólag elmondták; a ligetben kis számú, de lelkes tábor biztatta a fiúkat.

Egy szó, mint száz; le kalappal a szurkolók előtt is, reméljük a jövőben egyre többen töltik meg élettel a lelátókat, hogy a csapattal közösen megjárják a sikerek útját.

Bács-Kiskun megye I. osztály

Tiszakécske VSE – Kecskeméti LC 2 – 2 (1 – 0)

TVSE: Varga O.-Hoffmann, Varga N., Tóth M., Forgó, Szabó(Domonics No.), Bagi I.(Balog), Sztehlik, Nagy, Káli(Kass), Hegedűs

gól: Szabó, Kass

kitűnt: Nagy, Szabó, Forgó, Sztehlik

ifjúsági eredmény:0-6

Ézsiás Gábor edző kérésünkre a mögöttünk hagyott őszi szezonról nyilatkozott: Végleges keretünk nem sokkal a bajnoki rajt előtt állt össze, így aztán kevés időnk maradt a csapatépítésre. A lejátszott mérkőzések és a közös gyakorlások kovácsolták össze a keretet, amely a szezon elején elég rapszodikusan teljesített. Az idő múlásával aztán stabilizálódott a játékunk és a csapat teljesítménye is. Sajnos eredményességünk még hagy kívánni valót maga után, hiszen az utolsó öt mérkőzésből legalább hat-nyolc ponttal többet lehetett volna szereznünk. Sokkal koncentráltabban kell megoldanunk védekezésünket.

Különösen fájó ez az utolsó mérkőzés, nemcsak azért, mert a győzelemmel ötödik helyig tudtunk volna előrelépni, hanem azért mert a kilencvenedik percig jól játszottunk, rá erőltettük akaratunkat ellenfelünkre. Aztán jött két kihagyás.

A jövőre nézve okulnunk kell hibáinkból, azon fogunk dolgozni, hogy ilyen hibákba ne essünk többé és minél eredményesebben folytassuk a bajnokságot.

Hajrá Kécske!

szöveg, fotó: sel

fotók: archívum (Tiszakécske – Akasztó)