horgászat

Fókuszban a tiszai horgászat (I. rész)

2022. március 5.

Fialka György, a Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének elnöke és Donkó Péter, a szövetség titkára adott exkluzív interjút a Kécskei Krónika munkatársainak a szervezet szolnoki irodájában.

Interjúnk elkészítése során arra törekedtünk, hogy minden olyan lényeges kérdésre választ kapjunk, amelyek érdekelhetik a Tisza-folyón horgászó tiszakécskeieket. A cikkben olvashatnak többek között a haltelepítésekről, a kormorángyérítésről és a vermelőhelyek horgászatának téli tilalmáról is…

A Közép-Tisza ezen vidékén sok-sok évig a szajoli Halász Kft. volt a vízkezelő, majd 2016-tól átkerült a vízterület a Közép-Tisza-Vidéki Horgászegyesületek Szövetségének égisze alá. Hogyan épül fel a szövetség?

Fialka György: A Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége 2016-os működése óta 3150 hektár vízterülettel rendelkezik, melyben benne van a Szolnok megyei és a Bács-Kiskun megyei Tisza-folyó szakasz, a Nagykunsági-főcsatorna keleti és nyugati ága, továbbá kisebb csatornák és mentetlen holtágak.

61 egyesületet számlál a szövetség (zömében Jász-Nagykun-Szolnok megyei egyesületek), melynek taglétszáma 2016-ban még 20 095 fő volt, még 2021-ben már 28 939 fő horgász szerepel a nyilvántartásban. A taglétszám a 2020-as évben volt a legmagasabb; 29925 fő. A minimális visszaesés tavaly az elhúzódó magas vízállásnak tudható be, hiszen voltak, akik már nem váltották ki az éves engedélyt az esztendő második felében.

A megemelkedett taglétszám mellett a szövetség feladatai is megnövekedtek, különös tekintettel az országos államijegyek árusításában. Erre humánerőforrásban is fel kellett készülnünk.

Szembetűnő és nagyon örömteli az a változás, ami a halőrzés terén figyelhető meg, amióta átvették a Tisza-folyón a vízkezelését az elődjüktől. Most már rendszeresen találkozhatunk szövetségi halőrökkel és a horgászokat ellenőrző vízirendőrrel is pecázás közben. 2016 előtt ez nem így volt, amelyet sokan kihasználtak és engedély nélkül horgásztak, vagy éppen rendelkeztek engedéllyel, de nem tartották be a mennyiségi és méretkorlátozásokat. Minek köszönhető ez a változás?

Donkó Péter: Amikor megkezdődött a szövetség tevékenysége és felállt a halőri gárda, három régióra osztottuk fel a megyét. Felső, középső és alsó tiszai szakaszokra. A halőröket a lakóhelyük szerint vettük fel. Kezdetben saját autóval járták a partot, majd rövidesen mi vásároltunk terepjárókat, ezt követően pedig a MOHOSZ-os terepjárók is megérkeztek használatra. A területünkön négy helyen vannak a Tiszán halőri csónakok kikötői. Tiszakécske térségében a halőrök nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a Szolnoki Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság tiszakécskei körzeti megbízottjával is, aki aktívan részt vesz az ellenőrzésben.

A 3150 hektár vízterületünkre van 8 főállású és 4 társadalmi munkát végző halőrünk. Érdekességként elmondom, hogy a főállású halőreink naponta olyan távolságot tesznek meg, mintha Szolnokról Budapestre, majd onnan Győrbe utaznának és vissza. Ez egy nagyon nehéz feladat. Ezek a halőrök hétvégén és éjszaka is dolgoznak. Csónakkal és gépkocsival látnak el szolgálatot, attól függően, hogy hol van több horgász.

Arra törekszünk, hogy amennyire csak lehet megszüntessük az orvhorgászatot és orvhalászatot. Rendszeresen szedünk fel varsákat, hálót és ,,fogunk is el” orvhalászokat. Kérünk minden horgászt, ha ilyen illegális tevékenységgel találkoznak jelezzék halőreink felé, a horgászrendi kivonaton található telefonszámon! A bejelentőket anonim kezeljük.

A haltelepítések tekintetében is tapasztalható a változás. Hol, mennyit és milyen fajta halakat telepítenek?

Fialka György: Alapvetően koncepcióváltozás történt, ugyanis amikor mi a vízterületeket halászati hasznosításba kaptuk, a korábbi hasznosító kimutatta, hogy milyen korosztályú halból mennyit telepített. Ők ivadékhalakat telepítettek 2-3-4 5 cm-es méretben, ezeket a horgász nem tudja kifogni minimum háromnyaras koráig. Így ez a halmennyiség, mint vagyoni érték benne maradt a vízben. Ezt a telepített mennyiséget szövetségünknek 3 év alatt meg kellett fizetnie. Évente megközelítőleg 20 millió forintot. Emellett Tiszaugtól a 285-ös folyamkilométerig terjedő terület halászati hasznosításból való megváltása is anyagi erőfeszítésünkbe került.

A telepítésikoncepció oly mértékben változott, hogy most már nem ivadék pontyokat telepítünk, hanem egy-kettő-, de főleg háromnyaras pontyokat telepítünk, ami a horgász részére azonnal észrevehető. Talán ez is okozta a területünkön horgászók számának fokozatos emelkedését. Mi ezt a koncepciót szeretnénk tudatosan folytatni.

Már a 2016-os évben 60300 kg pontyot telepítettünk, 2017-ben 68852 kg-t, 2018-ban 57115 kg-t, 2019-ben 78384 kg-t, majd jött a 2020-as kiemelkedő év, amikor 111642 kg-t. Ekkor a MOHOSZ-tól is kaptunk közel 500 mázsa intervenciós halat. Ezt ezúton is szeretnénk megköszönni! A 2021-es évben 69779 kg-t telepítettünk.

A ponty mellett egynyaras kecsege, egynyaras harcsa és előnevelt süllő kerül telepítésre. Sajnos, a keszeget nagyon nehéz beszerezni a haltermelőktől.

Donkó Péter: A haltelepítéseket a Tisza-folyón vízállás is befolyásolja. Ez a művelet kövesúthoz kötött, hogy a nagy teherautók megközelíthessék a folyót. Az esetek többségében Tiszakécskéhez legközelebb a nagyrévi komplejárónál (a bögi révvel szemben) telepítünk halat a Tiszába. Magasabb vízállás esetén a tiszaugi vagy a tiszakécskei strandál tudjuk ezt megtenni.

A fogási naplókból látjuk, hogy a horgászfogások nőnek és Tiszakécske környékén egyre több stég létesül. A stégek, úszóművel létesítéséhez a szövetség, mint halászati hasznosító járul hozzá.

Amikor átvettük a víz kezelését célunk volt, hogy a horgászok lássák, tapasztalják, hogy ez a horgászvíz jobb kezekbe került, több halat fogjanak, mint a 2016-ot megelőző időszakban.

Fialka György: A Tisza-folyó mentén, területünkön vannak olyan belső holtágak, amelyekben áradás után sok hal kint marad. Ezeket minden évben az ősz beköszöntével mentő halászattal lehalásszuk és az összes halat visszavisszük a folyóba. Kivételt képeznek ez alól az invazív halfajok (ezüstkárász, busa, törpeharcsa), amelyek nem kerülnek vissza a folyóba.

Említette az egynyaras kecsege telepítését. Mi a helyzet a kecsege állománnyal? Várható, hogy újra fogható lesz ez a halfaj?

Donkó Péter: Két évig monitoroztuk kecével, halásszal a Tisza-folyó ide tartozó szakaszát és úgy ítéltük meg, hogy a Közép-Tiszán van olyan mennyiségű kecsege, ami korlátozott feltételekkel fogható lehetne a horgászok számára. Az elképzelésünk az volt, hogy 60 cm-től vihető el egy darab kecsege évente, egy területi engedélyre vonatkozóan. Ezt kértük a hatóságtól, de elutasítottak bennünket. Nem fogadták el a szakértő által elkészített anyagunkat. A Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei úgy ítélték meg, hogy még nem alkalmas ez a mennyiség a horgászati célokra.

Ezt követően felvettük a kapcsolatot a MOHOSZ-al, akik a minisztériummal megegyeztek abban, hogy indítanak egy több évre kiterjedő dunai és tiszai kecsege telepítést monitoringozással. Három év eltelte után az eredmények függvényében újra megpróbálják majd a kecsege státuszát foghatóvá tenni. Ez folyik jelenleg. Növeljük a kecsege telepítésének mennyiségét Jász-Nagykun és Bács-Kiskun megyében is. Tavaly már kétszer telepítettünk, év elején egy 300 kg-os, és szeptemberben egy 1500 db-os telepítés valósult meg a Tiszai Hal Napján, Szolnokon.

Fialka György: Az biztató, hogy a kecsege, ellentétben a keszegfélékkel, a bármilyen vízállásnál képes ívni a kemény, köves vagy agyagos talajon. Nem kell hozzá áradás, hogy a víz kijöjjön az ártéri növényzet közé. Bízhatunk a természetes szaporulatának növekedésében is.