A Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület kétnapos honismereti tanulmányútja az első világháború emlékére Minden bizonnyal az „Isten ekéje szántotta” a hősök és mártírok előtt fejet hajtó késő őszt Tiszakécskén, mert a szeretteinket felidéző halottak napja közelébe rendezte szépen, egymás után városunk – Tiszakécske és megyénk fővárosa – Kecskemét emlékező történéseit. A második világháborús hősökért hadtörténeti kiállításon „hullanak a könnyek”az Ókécskei Közösségi Házban, az 1956-os eseményeket pedig – itt, Kécskén – kétszer is felidéztük: október 23-án és 27-én. Mindeközben egy kis csoport – a Tiszakécskei Honismereti Kör tagjai – az első világháború hagyatéka előtt tisztelegtek. A Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesületnek, annak vezetőjének, Székelyné Kőrösi Ilonának, szervezésében az első világháború hőseire emlékező kétnapos honismereti tanulmányutat tettünk október 25-26-án Kelet-Szlovákiába, a hadi események helyszíneire. Több indíttatása is volt ennek az útnak. A legelső az, hogy éppen száz éve kezdte meg taroló pusztítását az első világháború. Kecskemétnek – a tiszteletre méltó évszámon túl is – van oka az emlékezésre. A vesztes lembergi ütközet következményeképp két alkalommal nyomultak végig az orosz csapatok – a jelenleg Kelet-Szlovákiában, a Duklai-hágó közelében fekvő – Felsőkomárnok faluján, és azt a földdel tették egyenlővé. Szép, együttérzésről tanúbizonyságot tevő szokás volt azidőben a városok között az egymás – nemzetiségtől független – felkarolása. Így Kecskemét városa felvállalta a rutének lakta Felsőkomárnok újjáépítését. Kecskemét polgármestere 1914-ben Sándor István volt, ő szorgalmazta elsősorban a segítségnyújtást, aminek a helységek között ma is élő kapcsolat az eredménye. A BKM Honismereti Egyesület éppen egy új emléktáblát készül elhelyezni a faluban. E tábla elhelyezésének előkészítése volt az egyik célja utunknak. Kassáról indultunk a híres, – sok irodalmi műben megörökített – Lengyelországba vezető kereskedelmi úton. Mintha a gyönyörű dómban uralkodó, napba öltözött királyasszony, Babba Mária szobra neszét vette volna utunk mivoltának, éreztük biztatását, ereggyünk, hogy aztán ott fenn, a Duklai-hágó közelében egy másik Mária fogadjon bennünket, egy kedves kicsi görög katolikus, rutén templomban. Ez a Mária már két angyal támogatására szorult. Komoly gondnok, kicsi asszony mutatta meg a templomát. Amikor elmondtuk, hogy szóról-szóra ilyen angyalos Mária-kép alatt alszunk mi magunk is itthon, elmosolyodott a komoly kis rutén asszony, és annyit mondott csak: Ilyen a világ. Bizony arra, a régi lengyel-magyar határnál olyan a világ, hogy mindenféle harci gépek állnak az út mentén, szépen kifestve – emlékeztetőül a nagy öldöklésekre. A Kecskemét város kapcsolatát őrző megemlékezésen kívül megnézegettük ezeket harci helyszíneket is. Rossz helyre települtek az erre lakók, mert a Duklai-hágóról ereszkedő út azonnal az ő falvaikba vezette az ellenséget! A tankok – amik mementóként szerepelnek – úgy vannak beállítva, mintha éppen most kezdődött volna a „tancsata”, de már mutatja is ez a kép a háború kimenetelét, mert a német tank csöve alá van csúsztatva az oroszénak. Láthatunk itt még ágyúkat meg mindenféle szerkezetet, amit csak a furmányos elme ki tudott találni egymás elpusztítására. Ennek a pusztításnak az „eredményeképp” ott vannak a temetők – és néha még el is lehet téveszteni, első vagy második világháborús hősök örök nyughelyei. Mit végeztünk még? Kecskemét újra csak építeni segít. A híres Zborói-várnak, Rákóczi 100 hársfás fészkének újjáépítéséhez kérnek segítséget az ottaniak, jóindulatú szlovák népek is. Ehhez gyűjtenek a kecskemétiek – Székelyné Kőrösi Ilona múzeumi főmunkatárs asszony összeszervezésében különböző tiszteletre méltó társadalmi szervezetek: Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület; Hagyományőrző Civil Kerekasztal; és a Városi Civil Kerekasztal további tagszervezetei (pl. Egészségügyi, Szociális Kerekasztal); Rákóczi Szövetség; Élet a régi Kecskeméten helytörténeti csoport; Senior Klub (Nyugdíjas klub); Szent Család Plébánia; magánszemélyek; intézmények. Mert a honismeret szerelmesei már csak ilyenek. Nem a politikában, nem a gazdaságban működnek, hanem szorgalmasan őrzik és építik újjá a világot – így írják a történelmet. Kecskemét és Felsőkomárnok kapcsolatáról a tiszakécskei Városi Könyvtár Facebook oldalán – Székelyné Kőrösi Ilona tollából – bővebb leírást találnak kedves Olvasóink.

Tamás Andrásné Tiszakécskei Honismereti Kör