Fialka György, a Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének elnöke és Donkó Péter, a szövetség titkára adott exkluzív interjút a Kécskei Krónika munkatársainak a szervezet szolnoki irodájában.

Fókuszban a tiszai horgászat (I. rész) című cikkünk folytatásában a kormorángyérítés lehetőségéről, a szövetség égisze alatt kialakított ivadékbölcsőről, a szervezet berkeiben sorra kerülő horgászversenyekről és a kijelölt folyószakaszok horgászatának téli tilalmáról olvashatnak.

Újra és újra felmerülő beszédtéma a horgászok között a kormorán (nagy kárókatona) jelenléte a horgászvizeinknél. A Tisza-folyónál is gyakran találkozunk ezekkel a madarakkal. Lehetséges-e a gyérítésük ezen a szakaszon?

Donkó Péter: Érdekes kérdés a kormorángyérítés témája. Azt tudni kell, hogy a Tisza-folyó szolnoki és Bács-Kiskun megye szakaszai a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzethez tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a természetvédelmi őröknek nagy befolyása van arra, hogy hol és mikor lehet nekünk kormoránt lőni, illetve riasztani.

A kormorángyérítésről a Pest Megyei Kormányhivatal természetvédelmi főosztálya dönt. Ide nyújtjuk be a kérelmünket és innen kapjuk a tájékoztatást arról, hogy milyen időszakban, milyen szabályok mellett, mely területen hajtható végre e madarak gyérítése. Acél söréttel lehet lőni, előtte 48 órával be kell jelenteni a természetvédelmi őrnek. A lelőtt madarakat a természetvédelmi őröknek oda kell adni, aki elviszi, felboncolják és megnézik a gyomortartalmát. A történetet színesíti, hogy a vadászatra jogosultaknak is partnereknek kell lenniük ez ügyben. Öröm az, hogy a vadászatra jogosultak 99 százaléka partner ebben.

A kormorángyérítést az elmúlt öt évben rendszeresen végeztük. Az idei évben a Szolnok megyei szakaszon nem volt akkora nyomás a nagy kárókatonák miatt. Nálunk nincsenek 500-600-as koromorán csapatok. A Tiszán akkor jelentenek ezek a madarak nagyobb problémát, amikor a halastavak, csatornák és a Tisza-tó befagy. Olyankor átjönnek a folyóvízre. Emellett szerencsénk volt az év eleji nagyobb áradással is, hiszen ez nehezíti a madár halfogását. A koromránokat a halőreink is figyelik, akik jelzik felénk, hogy mely területen tapasztalnak nap-mint nap nagyobb csapatokat. Az a cél, hogy a vermelőhelyeket védjük elsősorban. Ha olyan jelentést kapunk, az adott területre szervezzük meg a riasztást.

A kormoránok vadászatát nehezíti, hogy ilyenkor van a réti sas fészkelési területének a revírfoglalása. Ez azt jelenti, hogy a sas fészeképítési helyétől 1-2 km-re nem lehet sem riasztani, sem vadászni. Érdekes megfigyelés egyébként, hogy ezek a sasok már nemcsak a mezőn vadásznak, hanem ,,halásztatnak” a kormoránokkal. Köröznek a halászó kárókatonák felett, majd rá-rá csapnak a csapatra, s ahogy elkezd menekülni a kormorán kiöklendezi a halat, a sas pedig felveszi és elfogyasztja azt. Ez nekünk 13 helyet jelent a területünkön, ahol a természetvédelmi szabályok miatt a fegyvert sem tudjuk elsütni.

Összességében kijelenthető, hogy ez egy nagyon összetett téma, a lehetőségeink pedig korlátozottak. Ezzel együtt végezzük a kormorángyérítést lehetőségeinkhez mérten.

A telepítéseken és a kormorángyérítésen túl mit tesznek még a halállomány védelme érdekében?

Donkó Péter: Országosan is egyedülállóan nálunk valósult meg először uniós pályázat keretében, 118 millió forint értékben egy nagyszabású ívóhely fejlesztés. A Tisza árterében építettünk egy nyúlgátat, egy leeresztő műtárgyat, ahol a tavasszal a mederből kijövő vizet visszatartjuk a halakkal együtt, majd az ívás után egy csatornán keresztül a Tiszába visszaengedjük a vizet és a halakat. Ez egy hal ívóhely és egy ivadékbölcső. Azóta Győrben létesült még egy ilyen fejlesztés. Emellett halmentéssel és más ivóhely kialakítással is igyekszünk javítani a természetes szaporulaton.

A Közép-Tisza-Vidéki Horgászegyesületek  Szövetségének égisze alatt a folyó Tiszán számíthatunk-e horgászverseny megrendezésére?

Fialka György: A folyón minden évben megrendezzük a szolnoki Tiszai Hal Napján sorra kerülő meghívásos versenyünket, illetve idén lesz egy street fishing nevű pergetőverseny a szolnoki Tisza és Zagyva szakaszon. Utóbbi a MOHOSZ berkeiben egy új szakág, ami nagyon népszerű a fiatalok körében. Emellett kisebb egyesületi versenyek valósulnak meg a Tisza-folyón pl. Rákóczifalván vagy Tiszakürtön.

A finomszerelékes nagyobb versenyek azért nem valósulhatnak meg a Tisza-folyón, mert az előírások értelmében, problémás lenne a lebonyolításuk. Nagyon hely és vízállásfüggőek. Ha jönne ide a Tiszára 80-100 fő nevező egy feeder vagy úszós versenyre nem tudnánk nekik biztosítani azonos feltételeket. Ez olyan mértékben befolyásolná a versenyzők eredményességét, ami nem biztos, hogy tudásalapú lenne. Inkább állóvizeken vagy lassabban folyó csatornákon rendezzük versenyeinket. Ezért a felmenő rendszerű országos és a megyei versenyek a Nagykunsági főcsatornára koncentrálódnak. Ennek elősegítése céljából itt több mint 35 millió forintból meghosszabbítottuk a versenypályát. Most már összesen 2 km hosszú a versenypálya, fixen kiépített horgászállásokkal, szórt kövezéssel, a rézsűn nagyobb méretű terméskövekkel lett kialakítva. Így a versenyládák és a kiegészítők a lehelyezésekor sem lesznek sarasak, továbbá a gátkoronán makadám út valósult meg. A horgászversenypálya megközelítése minden időjárási körülmény között biztosított.

Ezt a versenypályát tavaly avattuk fel két korosztályos világbajnoksággal (U15 és U20), amelyek szép magyar sikereket hoztak.

A Nagykunsági főcsatornát nyugodtan nevezhetjük folyóvizes versenypályának, hiszen a mezőgazdasági igénybevételtől függően változó sebességű a sodrása. Kielégíti a folyóvízi versenyzők igényeit is.

A tiszakécskei nagykanyart, a Tisza-folyón a 285 f km és a 288-as f km, valamint feljebb a 290-es f km és a 291-es f km közötti szakaszokat december 1. és február 28. között tilos horgászni. Ez egy nem túl régen bevezetett szabályozás. Mi indokolta?

Donkó Péter: A jogszabály szerint a halászati hasznosítónak kíméleti területeket kötelező kijelölni. Ezen kíméleti területek kijelölése az első öt évre úgy történt, hogy szövetségünk a nemzeti park szakembereivel, egy saját kutatóval és a halőreinkkel halradarral kerestük a vermelőhelyeket. Azt vizsgáltuk, hogy valóban jó helyre vannak-e meghatározva a korábbi tiltások. A tapasztalat az volt, hogy vannak olyan helyek, ahol nem indokolt a tiltás, viszont olyan helyeket is találtunk, ahol szükséges a kíméleti terület elrendelése. Ezen vizsgálataink alapján lettek megkérve azon vermelő területekre a tiltások, ahol szükséges védenünk a halállományt. Ennek célja az, hogy a halak nyugalmi idejét biztosítsuk, a következő évi szaporodásának biztosítása érdekében. Ha a horgász vagy a koromorán zavarja a halat az ugyanúgy káros a szaporulatra nézve. A tilalom lejárta után minden horgásznak lehetősége van a horgászatra ezeken a helyeken.

szöveg: Sánta László, fotók: Sipos Bence (további fotók forrása: Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége Facebook)